Az előző részben a WSOP kezdeteiről írtam és arról, hogy valójában mit is jelent ez a négy betű így egymás mellett. Most egy kicsit a kezdeti lépések utáni időszak következik, mert ha már belekezdtem, jó ha folytatom, ráadásul szerintem nem csak engem érdekel.
Benny Binion nyilatkozata, amely szerint "talán" összejön majd 100 ember is nem egészen úgy történt minden, mint ahogy a nagy újító gondolta. Hanem sokkal jobban. Mára a WSOP több ezer játékost vonzó versenysorozattá nőtte ki magát és már európai állomása is van. Ezen kívül másodlagos és sokadlagos hatásokat is keltett a póker történetében. De ne szaladjunk ilyen előre.
Zsenik az asztalnál
Az 1970-es évek alatt tovább népszérűsödött és erősödött a WSOP, köszönhetően Binion lelkesedésének és a remek helyszínnek, a Horseshoe Casino-nak. Ekkor még nem volt online póker, ezért a WSOP-t legkevésbé sem nevezhettük volna világbajnokságnak. Voltak nem az Egyesült Államokból érkező versenyzők, de mondhatni csak elvétve és leginkább a Las Vegas-ba látogató turisták személyében, akik viszont nem feltétlenül a pókeres tudásukról voltak híresek. Ekkor még a győztes mindent visz elv volt érvényben és a WSOP is csak egy versenyből állt.
1976-ban aztán Doyle Brunson, akit elneveztek "Texas Dolly"-nak, megnyerte első WSOP versenyét az azóta róla elnevezett [ts][2s] lapokkal (a színek nem számítanak ebben az esetben, minden 10-2 az Doyle Brunson "lapja") és amiért róla nevezték el az az a fantasztikus teljesítmény és érdekes tény, hogy az 1977-es versennyel duplázni tudott és ismét 10-2-vel nyert, igaz ekkor [ts][2h]-vel. Ő volt az első játékos, aki kétszer is nyerni tudott egymás után, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy 1976-ban 22-en, míg 1977-ben 34-en ültek asztalhoz igaz, csak az első helyezett kapott nyereményt.
Az 1978-as évben aztán egy fiatal pókeres szerezte meg a trófeát. Bobby Baldwin az addigi legfiatalabb bajnok lett (igaz ez sem nagy szó, mert 1978-ban is csak 42-en neveztek a versenyre). A kiváló biliárdjátékos mindenesetre új stílust hozott a Las Vegas-i asztalhoz, játékát több könyvben is elemezték, de Baldwin az idő múlásával a kártyázás helyett a tárgyalótermek csatározásait választotta. A nyolcvanas években előbb a Golden Nugget, aztán a Mirage, később pedig a Bellagio kaszinó első embere lett. Ebben az évben változtatták meg a győztes mindent visz elvet, és már az első öt helyezett részesült a nyereményalapból.
A karkötős hagyományt is 1976-ban kezdték, ami azt is jelenti, hogy Doyle Brunson nem csak megnyerte kétszer a WSOP-t, hanem övé lett az első két karkötő is (amit nyolc további követett).
A fiataloké a világ
1980-ban feltűnt a WSOP-n Stu Ungar. A New York-i fiatalember azért utazott Las Vegasba, mert Manhattanban már egyetlen kaszinóban és kártyateremben sem látták szívesen. Ungar ugyanis kiváló memóriájának köszönhetően több pakli kártyát tudott fejben tartani, amit a kaszinókban nem szoktak szeretni. Ungar az első WSOP-ján azonnal két karkötőt nyert, egyiket éppen Doyle Brunson legyőzésével a főversenyen és egy év múlva már az egyik legismertebb játékos volt szerencsejáték fővárosában. 1981-ben aztán megvédte bajnoki címét és ezzel beállította Brunson addigi rekordját, vagyis két főversenyt nyert meg egymás utáni években.
Ungar azonban kábítószer függő lett. A rengeteg sok pénzt, amit megnyert, általában kokainra költötte és sportfogadásokat kötött teljesen reménytelenül, mert ehhez nem értett. Az asztalok mellett zseniálisan pókerezett és tisztelték tudása miatt, de az asztalok mellől távozva csak egy szerencsejáték és kábítószerfüggő szerencsétlent láttak benne, aki nem tudja mikor kell abbahagyni. Sajnos a póker történetében vannak sötét fejezetek, amelyek a csillogással együtt járnak. Ungar később a kábítószerezésbe halt bele, de ez már egy következő történet lesz.
