Budapest, sötét pókerklub mélye, egy freezeout verseny középső szakasza. Érezelemdús drámát látok, egy régi, viszályokkal tűzdelt, viharos kapcsolat képe rajzolódik ki előttem.
Keserédes szerelmi történet lehet az övéké. Mintha lopva titkos naplóbejegyzést olvasnék (Eme írás egy barátom (Hajnal V. Csaba) tollából, illetve billentyűzetéből való. Annyira jó, hogy szerintem érdemes elolvasni nektek is).
Oly szép vagy első látásra, de oly könnyen cserbenhagysz! Nem baj, ha Te nem szeretsz, Téged olyan jó szeretni! De azok az incselkedések, intrikák, megcsalások…
Mindig mesélek rólad a barátaimnak: a veszekedéseinkről, a hatalmas kibéküléseinkről, és nem akarom meghallani, amikor figyelmeztetnek: ők is hasonló rázós élményekkel kötődnek hozzád, te könnyűvérű ribanc.
Én akkor is feltétel nélkül, hevesen imádlak.
Kezdjük újra! Próbáljuk meg ismét együtt! Tudom, ezúttal másképp lesz, és végre bízhatom benned. Szeretném hinni, hogy most megtartod az ígéreted, mert erre jó alakod, csinos arcocskád annyi reményt ad. Ma éjjel talán újra beteljesül szerelmünk.
Ilyen bejegyzést képzelek ellenfelem agyának titkos naplójába, miután 2000-es vakoknál a 6000-ig emelt UTG-ből, majd az Allinemet (SS-ként, 32.000-el) az asztal többi részt vevőjének ritkaságszámba menő dobása után simán, azonnal, gondolkodás nélkül megadja. A stack előtte kb. 60.000 még, tehát egyáltalán nincs biztonságban, kudarc esetén ő veszi át kényes helyzetemet az asztalnál. Az elmúlt fél órában nem voltam játékban (egyébként nem véletlenül - a lapjaim, a pozícióim, meg az előttem zajló emelések-visszaemelések, szerény zsetonkészletem, és általában, a partikban részt vevő tömeg eddig egyszerűen egyik körben sem engedte, hogy felelőtlenkedjek).
Az "imidzsem" így mostanában legalábbis feszes - de neki nem vagyok gyanús egy cseppet sem.
Büszkén kicsapja AnnaKurnyikovát, amely egyszínű (de csak annyiban, hogy piros mindkét lap) és kicsit mintha meglepődne, amikor egy párt, JJ-t mutatok (a lapjárásom poklában én is meglepődtem, amikor megláttam :))) ). 6000-es hívása után pontosan AK-ra, KQ-ra, vagy az osztott párok közül max. 10-esre tettem - nem volt kérdés, hogy a közöttünk lévő játékosok dobása után allin megyek, remélve, hogy nem is olyan jelentős zsetonmennyisége elgondolkodásra fogja késztetni.
A szivárvány folp (469) után még mintha legörbülne a szája, és látom rajta, aggódik, hogy újra csalódni fog a lapkombinációban, amely oly drága szívének (és most már tudom, gyakran bankrolljának is elég sokba kerülhet).
Én remélni kezdek: annyi limpelés, ráemelés; a kezeim és a megtekintett flopok közötti permanens egyet nem értések után előfordulhat, hogy mázlim lesz? Azaz lehet, hogy valamilyen téves kódolás folytán ez egyszer megél a jobb mutatásom, és TALÁN nem másnak lesz százalékban szinte elhanyagolható mértékű picsa mázlija?
Á, dehogy. A turn meghozza hősszerelmesünknek a hat nyerő lapja egyikét, szóban gratulálok, fejben szentségelek, atombombákat eregetek, majd üresen betolom a székem az asztalhoz.
A felém rebegett "bocs"-ot már meg sem hallom. Azt hiszem, nem is gondolhatja komolyan. Vagy nem is nekem szól, hanem a korábban hűtlen társat próbálja engesztelni: végre, végre! Lám, a szerelmetes lappár viszonozta a kihűlő érzelmeket.
Indulok. Hagyom, hogy boldogságuk teljes legyen, és remélem, nevető harmadikként legközelebb is része leszek ennek a kétes szerelmi háromszögnek... de térben és időben erre sajnos oly kevés esélyem van.
Öt-hat megcsalás után az AK újra kegyet gyakorol majd, és szerelmük ismét a régi tűzzel fog lobogni. Talán emberünk be is ír még ma este abba a képzeletbeli naplóba:
Úgy érzem, soha többé nem foglak elengedni, Mon Cheri.
AK, én így szeretlek!