Amikor eljutunk egy nagy pókerversenyen a fizetős helyekig, aztán a döntő asztalra is, mindig van egy vagy több játékos, aki megkérdezi: Nem osztunk? Hogy ez mit jelent? Azt, hogy ha igent mondtunk rá, akkor az akkor még a kasszában lévő összes pénzt a megegyezés értelmében szétosztják a játékosok között. Rengetegféle megegyezés történt már a póker történetében, a legegyszerűbb az, amikor a maradék játékosok mind egyforma nagyságú összeget kapnak és mondjuk a zsetonszámok alapján döntik el a helyezéseket. De van olyan is, amikor a zsetonok a pénz elosztásában segítenek, akinek a legtöbb van, az kapja a legtöbben a díjazásból, de persze még mindig kevesebbet, mintha normálisan lejátszották volna a versenyt a végéig.

Ne higgyük azt, hogy ez csak kicsi, zugpókertermekben történik meg. Nagy, nemzetközi tornákon is vannak rá példák igaz, legtöbbször nem hivatalosan, hanem a háttérben történik megegyezés azért, mert mondjuk a verseny szervezői tiltják esetleg (A Budapest Poker Openen is tilos a megegyezés, mert a magyar törvények ezt nem teszik lehetővé, vagy inkább a kaszinó szabályai szerint tilos). A kérdés csak az, hogy jó dolog-e megegyezni vagy sem?

Matematikai háttér
(egyenletek nélkül)

Először nézzük a matekot, amelyre legtöbben hivatkoznak, amikor felajánlják, illetve elfogadják a megegyezős ajánlatot. Egy versenyjátékos életében a volatilitás, azaz az ingadozás a legfőbb ellenfél. Sokszor esik ki egy versenyjátékos a fizetős helyek előtt, amikor ez történik, a beülő ugrik ugye. Amikor fizetős helyre ér, akkor azok között az első pár csak épphogy nullszaldóssá teszi azt a versenyt, míg a középmezőnyben végezve már szert tehet haszonra is, és csak az első pár helyezés fizet annyit, hogy igazán megérje versenyjátékosnak lenni. Vagyis ha tudnánk garantálni, hogy minden versenyen, amelyen elindulunk, vagy visszakapjuk a beülő összegét vagy még jobb helyen végzünk, akkor nem lenne benne kockázat. De van. Ha egyszer már odaértünk a döntő asztalra, akkor érdemes megnyernünk a versenyt, hogy ez ellensúlyozza a korai kieséseknél elvesztett beülőink összegeit. Ez csak akkor nem igaz, ha valahogy mégis állandóan, vagy többségében fizetős helyen végzünk, mert annyira gyenge a mezőny, vagy piszok mázlisták vagyunk (ami ugye múlandó).

Elméleti okok

Láttatok már olyat valaha, hogy két hosszútávfutó lihegve megbeszéli a célegyenesben, hogy te Bélám szerintem egyezzünk meg, felállunk mindketten a dobogóra, de tiéd a kupa, enyém a zászló a pénzt meg elosztjuk. És mondjuk a vízilabdázóknál, vagy akármelyik másik sportban (a bundákon kívül, amelyekre fény derült és amelyekre nem)? Nem, én ilyenről még nem hallottam. Márpedig mindenki szeretné, ha a pókert is sportként és nem szerencsejátékként kezelnék. Akkor elméletileg a megegyezés ennek ellentmond. Ha megegyezünk, akkor a sportnak mondunk ellen, mert máris a pénz kerül előtérbe, amely persze fontos része a pókernek, de azért érdemes elgondolkodni azon, hogy akkor sport-e vagy szerencsejáték?

Ellenvélemény

Persze ez elméleti fejtegetés, ugyanis ha ott vagyunk a végén és a vakok mondjuk 10000/20000 szinten járnak és minden játékosnál maximum 80000 zseton van, akkor ez már nem póker, hanem pókerrulett, mert akárki akármilyen lapot kap, majdhogynem kötelezően be kell tolnia az allint és akinek egy vállalható lapja van, meg kell vele adja azt. Ha pedig nincs ilyen, akkor akár egy egész szinten keresztül folyhat a csiki-csuki, és még rosszabb lesz a zsetonhelyzet. Ekkor ésszerű a megegyezés, mert a tudás szerepe a nullához konvergál, a szerencse szerepe pedig mondhatni minden leosztásban egyre erősebbé válik. Vagyis röviden, ilyenkor nem megegyezni botorság, hiszen ki akar tízezreket veszíteni egyetlen szerencsétlen leosztás miatt?

Nagy, nemzetközi versenyeken azonban ilyen helyzet nem adódik. A vakstruktúra - főleg az ante megléte - annyira jól kitalált szokott lenni, hogy ekkor az ilyen indokkal történő megegyezés nem okos döntés. Mindenesetre már az online pókertermekbe is befurakodta magát a megegyezés lehetősége, amely ráadásul teljesen legális. Minden játékos eldöntheti, hogy belemegy -e vagy sem?

Mi történik, ha mégis nemet mondasz?

Azon kívül, hogy tovább játsszátok a leosztást, érdekes helyzet állhat elő. Tegyük fel, hogy hatan vagytok még és csak te mondtad azt, hogy nem. A többi játékos persze jobb esetben nem mutatja ki irántad érzett ellenszenvét, de munkálkodni kezd bennük az összejátszás teljesen logikus gondolata. Ha ugyanis te kiesel, akkor kevés pénzt viszel magaddal, viszont a többi játékos már belemegy majd az osztásba és ezzel vége is lesz a versenynek, mindenki megy haza, megvan a rezsire való stb… Szóval van benne kockázat. Ha nemet mondasz, elég valószínű, hogy össze fognak ellened játszani, vagy legalábbis sokkal lazább megadásokkal találkozol majd - ha partiba keveredsz -, mint addig.

A kérdés mindenesetre több posztot is megér. Fogom még fejtegetni, főleg, ha értelmes hozzászólásokat kapok itt alant. Nagyon érdekel, hogy kinek, mi a véleménye erről.


 

Címkék: taktika

A bejegyzés trackback címe:

https://ordogbibliaja.blog.hu/api/trackback/id/tr121685748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tibor2 · http://e-karpatalja.blog.hu 2010.01.20. 07:01:49

Én mondjuk a megegyezést teljesen korrekt dolognak tartom. Viszont ez nekem is zavaró, ellentmond a sport szellemének.
Én úgy módosítanák rajta, hogy ha megegyeznek a pénzről, a játékot akkor is játszák végig (aki nem akar az távozhat), legyen némi gyanúnk róla, hogy mégis ki nyerte volna... Ebbe csak sajnos az lenne a hiba, hogy mindenki sokkal lazábban játszana... már akinek nem számít a dicsőség. Nekem mondjuk számít, nem is kicsit.

c{o}ffee 2010.01.20. 09:09:05

@tibor2:

Ezzel csak az a baj, hogy tét nélkül nem létezik a póker (ilyen formán is húzhat inkább a szerencsejátékhoz). Azt szoktam mondani, hogy az olyan, mint labda nélkül pinpongozni.

Ezért én úgy szeretek megyegyezni, hogy az összeg 80-90% lefelezzük (harmadoljuk, stb.), de a maradék részt elviszi a tényleges nyertes. Így marad játék, amellett, hogy mindenkinek megvan a rezsire, satöbbire való.