Írtam korábban egy bejegyzést a Budapest Poker Open-ről. Úgy gondoltam, most megérdemli a nagyérdemű, hogy bekerüljön ide egy következő, de nem olyan hosszú, mert mint tapasztalom, a rövidebb bejegyzéseket szereti az istenadta nép. Szóval egy rövid beszámoló a két napja véget ért BPO-ról igazán kell ide.

Az előző évi versenyek bajnokairól és helyezettjeiről itt olvashatsz többet, meg persze az internet távolabbi bugyraiban is. Az ez évi BPO szempontjából azért fontos megemlíteni az előzményeket, mert bár a verseny nem olyan nagy múltra tekint vissza, mint a WSOP, de a csekély öt éves múlt azért jelent valamit és ez alatt most először sikerült egy játékosnak másodszorra is a döntő asztalra eljutnia. Pintér Márk, alias Márkó - vagy Tropa, ahogy ő nevezi magát mostanában - a negyedik helyen végzett, de ez már nem másítja meg azt a tényt, hogy először a BPO történetében másodszor ülhetett a döntő asztal mellett.

A nevezési díj is növekedett és a résztvevők száma sem maradt el az előző évitől, ezért a verseny összdíjazása is növekedett. Több, mint 112 000 000 forintot nyerhetett meg a 347 résztvevőből az első 34 (teljes kifizetési struktúra itt olvasható), de addig három, maximálisan 120 fősre tervezett selejtező napon kellett túlélni a rossz lapjárásokat és esetleg a rossz versenyzők játékát (bár ez utóbbiakból igen kevés volt ezen a versenyen). Eredetileg 4 selejtezőnapon 480 játékos ült volna az asztalokhoz, de nem jött össze ennyi nevezés és ezért az első napot törölték a szervezők.

Elődöntő

A második, elődöntő napra 89 játékos jutott tovább és már az első órában senkit se kímélve hullottak ki a játékosok a versenyből. Aztán belassult a játék, míg végül a 35. Shatz Róbert lett és ezzel ő volt az utolsó, aki pénz nélkül távozott a versenyről. Ezek után ismét felgyorsultak a kiesések és egészen a döntő asztalig még 26 játékosnak kellett távoznia kinek kevesebb, kinek több pénzzel.

A döntő asztal nyolc résztvevője Pintér "Márkó" Márk, Dobai "DROB" Róbert, Fehér "kisfenyő" Zsolt, Németh "Jano" János, Suchovsky "Cézár" Romulus (az egyetlen, nem magyar állampolgár), Takács "Tako" Roland, Tóth "szusza" János és Boros Tibor voltak. Nagy csaták és összeütközések nem voltak, egészen addig míg hárman nem maradtak az asztalnál. Suchovsky Romulus, Takács Roland és Fehér Zsolt küzdöttek sokáig a párbajért, aztán Romulus elkövetett egy nagy hibát, ami később a verseny gyors befejezéséhez vezetett. Takács Roland és Fehér Zsolt azonban gigászi  küzdelmet folytatott egymással. Kívülállóként egyértelműen Takács Roland volt a jobb játékos, de nem sok lapot láttunk, ezért az is lehet, hogy a tévés közvetítés láttán ez a véleményem meg fog változni.

Ez a bad beat!

Az egész bejegyzésnek ez az értelme, hogy bemutassam, mi is az a bad beat! Roland második helye ugyanis egy két százalékos partin múlt. A floppon [jd][5c][5s] lapokat láthattuk, amikor kisebb hívás és visszahívás után allin kerültek a játékosok (Fehér Zsolt hívta be az allin-t és Takács adta azt meg) Fehér a [ad][tc] lapokkal a nagy semmit mutatta be, míg Takács [7d][5d] lapokkal máris drillt alakított ki és ezzel bár kevesebb zsetonja volt, mint ellenfelének, ha megnyeri azt a leosztást, biztosra vehető győzelme. De a póker istenei nem így akarták, mert a turn egy [qd], a river pedig egy [kc] lett, amivel Fehér Zsolt-nak sora lett. Ennek esélye 2% körül van, vagyis ennyi esélye volt mutatáskor a már bajnokká vált Fehér Zsolt-nak arra, hogy ő nyerjen. Mégis ő vihette haza a legtöbb pént és az első helyért járó trófeát.

Takács Roland, Fehér Zsolt és Suchovsky Romulus

Megígértem sokaknak, hogy mostantól befogom a számat, ha engem ér valami 5-10-15%-os lappal szembeni bad beat.