A Párbaj sorozatot azért kezdtem el, mert egyre népszerűbb típusa a játékoknak és a Full Tilt Poker-en egy Isildur1 nevű titokzatos játékos az összes profit úgymond kihívta azzal, hogy csaknem 6 millió dollárt elszedett az egyik legnagyobbtól, Tom "durrrr" Dwan-tól. Mivel a pókerjátékosok általában nem ijednek meg a saját árnyékuktól, sőt inkább megijesztik azt (de rossz volt :)), ezért elfogadták a kihívást (anélkül, hogy az megtörtént volna valójában) és elkezdtek "rámászni" a svéd játékosra. Mostanában siker koronázta a "támadást", mert Isildur1 már az összes pénzét elveszítette. Ezek a játékok általában, mondhatni az esetek 80-90 százalékában párbajban folynak le fogalmam nincs, miért jó ez nekik, de az alábbi kis írás - amely folytatása az előzőnek - talán rávilágít, hogy miért is jó játék a párbaj.
Féktelen agresszió
Ott hagytam abba, hogy mi a leggyengébb és mi a legerősebb lap. A lapok két játékos esetén felértékelődnek. De ez csak azt jelenti, hogy ha kapunk egy addig gyengének érzett lapot például [ks][8h] akkor azt használjuk is! Nem várhatunk arra, hogy ász pár jöjjön, mert először is ennek kevés az esélye, másodszor ha mégis jön, ellenfelünk elég sok mindennel megadhatja emelésünket vagy all-in hívásunkat, ha tisztában van az esélyekkel és éppúgy játszhatunk "coin-flip"-et ezzel a lappal, mint akár a már említett [ks][8h]-al.
A párbajban az agresszió és az ellenfél kiismerése a legfontosabb, hogy melyik jobban? Egyik sem, mindkettő nagyon fontos tud lenni. Van aki az egyikre, van aki a másikra esküszik, de valójában mindkettőre szükség van. Erős lapjainkat nyilván erősen fogjuk megjátszani, de sokszor kell majd blöffölve, gyengébb lapjainkat is erősen megjátszani, attól függően, hogy mennyire ismertük ki ellenfelünket illetve mi mennyire vagyunk agressszívek és ellenfelünk mennyire az (kellemetlen, ha 84o-val emelünk és kapunk egy allin-t, mert azt nem szívesen adjuk meg akkor sem, ha tudjuk, hogy ellenfelünk szuper agresszív játékos).
Nagyon fontos, hogy ellenfelünk - hozzánk hasonlóan - szánalmasan rossz lapokkal fog játszani, hacsak nem ultra feszes, de akkor meg azért fog kikapni. Mivel ez törvényszerű, ezért sokszor kell blöffölnünk és egy visszahívásra sem feltétlenül kell eldobni lapjainkat. Sokszor a riverig végigvitt blöff hozhatja meg a kívánt eredményt. Ha sikerül egy semmi lappal eldobatni ellenfelünk lapjait, akkor viszont érdemes megmutatni (míg máskor ezt nem ajánlom semmiképp) és közben mindenféle jó kis megjegyzést (annyi is elég, hogy LOL = laughing out loud = hangosan nevet), mert ez is kicsaphatja a biztosítékot ellenfelünknél, ami tiszta nyereség. Visszájára fordítva ugyanezt, semmiképp ne idegesedjünk azon,ha kiblöfföltek minket, benne van a pakliban!
Következik: Az ellenfél figyelése
